A tökéletes töltésvezérlő a napelemhez idomul
Az első és egyben legfontosabb kérdés, hogy a napelem milyen jellemvonásokkal rendelkezik? Két adat elengedhetetlen a sikerhez: a napelem teljesítménye (Wmax) és a nyitott vagy a munkaponti kapocsfeszültség (Voc vagy Vmp). Az egyik legcsúszósabb banánhéj, amin óriásit lehet esni, ha a napelem munkaponti árama (Imp) szolgál alapként a vásárláshoz, mert ez a későbbiekben garantáltan problémákat generál. Összegezve, méretezésnél minden esetben a napelem teljesítménye az, ami mérvadó.
Sokan tanácstalanok, amikor a vezérlő hatékonysága kerül szóba. Nyilván ahhoz, hogy ez a felvetés kifejthetővé váljon, elengedhetetlenek azok az egyéni paraméterek, amikkel könnyű kalkulálni. Mindenesetre, ha az átlagos információkat vesszük alapul, akkor a gyakorlatban mindenképpen célszerű azzal számolni, hogy a megtermelt energia mintegy 15 százaléka elvész.
Vagyis lefordítva mindezt, a töltésvezérlő elsődleges feladata, hogy az előállított, generált elektromos áramot szabályozza, ami egyúttal bebiztosítja a megfelelő akkumulátor töltést.
Mi történik akkor, ha a töltésvezérlő nem megfelelő?
Kár lenne időt, szót és energiát fecsérelni erre az eshetőségre, hiszen a fentiek figyelembe vételével teljesen kikerülhetőek az ilyesféle bakik. Ugyanakkor a helyzet komolyságát bizonyítandó az tény, hogy ha az eszköz paraméterei nem stimmelnek a napelemmel, akkor ez akár komplett meghibásodáshoz is vezethet. Na, és ez az a költséges forgatókönyv, amit nem ildomos elkövetni, mert a javíttatási kiadások cseppet sem kímélik meg a pénztárcákat.
A jó hír azonban az, hogy egy kis odafordulással, odafigyeléssel az ilyesféle hibázás egy az egyben megelőzhető, és élvezhetők a rendszer adta előnyök. A napenergia felhasználása, újrahasznosítása olyan cél, ami teljes mértékben könnyedén elérhető.
